A pápa által említett megosztással összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy az egyházon belül a régi rítust előnyben részesítők közössége növekszik talán a legdinamikusabban. Az 1970 után kiadott új miserendhez képest a régi liturgikus hagyományokat őrző rítus jellemzője a gazdagabb szimbólumrendszer használata, a latin nyelv olvasmányokon kívüli kizárólagos használata, a térdelve, nyelvre történő szentáldozás egyedüli módja, illetve a gregorián ének és a szentmisét bemutató pap kelet felé fordulása.
Ki lehet a vasárnapnál, aki merészeli lehozni Müller írását? Én már csak azt várom, hogy mikor jelenik meg a Magyar Kuríron gyászkeretes írás az új motu proprio miatt...