LETETTEM A LANTOM
de én azt nem bánom
ne ijedjetek meg
ha nem láttok tőlem
általam írt verset
ezen az oldalon
most halld egy ideig
mert nem írok verset
hiába kerestek
hordozok szívemben
egy imaszándékot
és plusz egy nagy kérést
mikért imádkozom
buzgón és régóta
még nincs foganatja
s ha meghallgattatik
és beteljesedik
kérésem szándékom
akkor fogom újra
venni a kezembe
pennám és a lantom
írom a verseket
újra nagy boldogan
Ti is örüljetek!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Amen Hallelujah
Most és mindörökre!
Amen. Imában hordozunk.
Megboldogult Édesapám történész diplomával élete túlságosan korán elérkezett végéig elismert hivatásos újságíró volt Kolozsváron. Élete alkonyán azt tanácsolta nekem, hogy rövid prózát írjak, mivel ilyen-olyan műfajokban próbálkoztam érvényesíteni a Tőle örökölt íráskészségemet. Az más kérdés, hogy akkor még a papszentelésben csupán meglehetősen távolról reménykedhettem. Édesapám tanácsát Rád hangszerelve szerintem Neked nem a lantot kellene letenned hanem a megfelelő műfajt kellene megtalálnod.
Tele van a blogom rövid tanúságtételekkel, hosszabb tanításokkal.egyebekkel. Prózából váltottam versre és megtaláltam stílusom. Ebben maradok.
@Ralfi
Már magyarázták többen többféleképpen, hogy a "vers" adott formai és esztétikai szempontok szerint definiálható, ám ezek szerint hiába...
Ahogyan a mondás tartja: a stílus az ember. Az én stílusom a Lélek, nincs megkötve szárnya, nincs megkötve keze, mert a stílus merev. Könnyedén vezet a Lélek szabadon szárnyal az egyik stílusból éppen a másikba s így vezeti emberségem, verset író lelkiségem.Ha egy stílusom lenne, meghalna a versem benne!