Azért a szentmisékre nem csak langyos és túlkoros ember jár, illetve ünnepli, hanem nagyon sok mélyen hívő, elkötelezett fiatal és család. Az elmúlt évszázadok vallásos társadalma, sokkal zártabb világban élt, akkor is voltak akik a társadalmi elvárás okán jártak szentmisére, a kommunizmus alatt sokan ellenállásként a regnáló hatalommal szemben. A szekularizálódás a társadalomban …több
Azért a szentmisékre nem csak langyos és túlkoros ember jár, illetve ünnepli, hanem nagyon sok mélyen hívő, elkötelezett fiatal és család. Az elmúlt évszázadok vallásos társadalma, sokkal zártabb világban élt, akkor is voltak akik a társadalmi elvárás okán jártak szentmisére, a kommunizmus alatt sokan ellenállásként a regnáló hatalommal szemben. A szekularizálódás a társadalomban a II. Vatikáni zsinat előtt elkezdődött. A fokozódó média (Tv, internet), az utazások lehetősége, magában hordja annak lehetőségét, hogy sok embert elvon a templomtól. Ez a szekularizáció, akkor is jelen lenne, ha a liturgiát nem formálják át, lehet kisebb mértékben, de a "mi lett volna, ha" hiábavaló kérdés. Befejezett és tökéletes egyház nincs, az evangelizáció folyamatos, a kérdés az, hogy evangelizál e ma az egyház vagy sem, valóban katolikus hitet hirdet e. Nagy kísértés van abban, hogy a világnak, uralkodóknak megfeleljen. A két évezred során mindig volt példa erre is arra is. Nagy lelkierő, hit és buzgóság kell ahhoz, a püspökök részéről, hogy csak Krisztusnak akarjanak megfelelni. Idealizálni, a XVI-XIX. századot, nem szerencsés, a pápák nagyobb gondot fordítottak a világi hatalmukra, mint a liturgiára, kötelezően elrendelték, és buzgó papok és hívek ünnepelték, tisztelet a kivételnek. Ha a zsinaton volta, már pedig voltak, progresszív püspökök, akkor a zsinat előtt megkezdődött a "romlás", sikeresen átvitték a gyakorlatban, nagyon csekély ellenállással.
