Miért állok ki Viganò érsek orosz-ukrán konfliktuselemzése mellett?
A Viganòt ért támadások megérdemlik figyelmünket, ahogyan az is, ahogyan az intézményesített tradicionalisták magáról az ukrán konfliktusról beszélnek. Az egyháztörténelem jelentős pillanatát éljük. Szinte semmihez sem hasonlítható hiba lenne, ha az érsek véleményét törölnék pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.
Hiszem, hogy Viganò érsek a válasz a katolikusok több évtizedes imáira és bűnbánatára, akik könyörögtek Istennek, hogy küldjön nekik egy olyan prelátust, aki átlát a világ hazugságain és átvezeti őket a ködön, amely beborította az Egyházat. Ebben a tekintetben egyfajta ószövetségi prófétának tekintem őt.
Ez nem azt jelenti, hogy ő makulátlan, hiszen egyetlen ember sem az, de nem emlékszem egyetlen olyan nyilvános nyilatkozatra sem, amelyet Őexcellenciája tett, és amely ne úgy hangzott volna, mint a 19. század egyik nagy társadalmi enciklikája. Még kritikusai is nehezen tagadnák, hogy a Szentlélek ajándékai egyértelműen láthatók az írásaiban. Nekem úgy tűnik, hogy Isten olyan kegyelmeket ad számára, melyek egyébként csak egy pápának vannak fenntartva.
Mit mondott valójában Viganò?
Távolról sem orosz „propaganda”, Viganò jól megalapozott összefoglalója az ukrán-orosz konfliktusról kiegyensúlyozott magyarázata annak, hogy mi történik a régióban - és miért történik mindez. Kevésbé egy olyan publicisztika, amely az egyik oldal mellett érvel, sokkal inkább egy 10 000 láb magasból készült áttekintés a jelenlegi geopolitikai realitásokról. Kevés olyan püspöki nyilatkozatot olvastam eddig, ha egyáltalán van ilyen, aki feleannyira érti a helyzetet, mint Viganò.
Tekintettel annak széleskörűségére és hatókörére, tisztességes időbe telik végigolvasni Őexcellenciája elemzését. Már kétszer is megtettem. Itt van, erősen leegyszerűsítve, amit mondott:
1. Az egész konfliktus egy csapda, amit a globális mély állam tervezett, hogy szándékosan háborút provokáljon.
2. A Nyugat tudja, hogy a NATO bővítése felbosszantja Oroszországot, de mégis megteszi annak ellenére, hogy korábban azt mondta, hogy nem fogja.
3. A NATO és különböző más országok illegálisan lőszert szállítanak Ukrajnába, és ezzel megsértik a nemzetközi jogot. Ez Ukrajnát egy robbanásra kész tűzfészekké teszi.
4. Ukrajnában számos gazdasági tényező játszik szerepet - gázvezetékek, biolaborok, technológiák stb. -, melyek vonzóvá teszik külső felek számára.
5. Zelenszkij elnök egy korrupt személy, aki Klaus Schwab és a Nagy Újraindítás bábjaként működik. Eladja Ukrajnát a Nyugatnak és nem akadályozza meg, hogy az USA által kiképzett neonáci erők pusztítást végezzenek az orosz ajkú ukránok között.
6. Joe Biden azóta kötődik Ukrajnához, amióta Barack Obama alelnöke volt. Fia, Hunter kapcsolatban áll az ukrán Burisma energetikai céggel.
7. Ukrajnában lezajlott a Soros György és más nyugati csoportok által támogatott színes forradalom. Ez nagy társadalmi zavargásokat okozott 2013/2014 óta.
8. Az elmúlt hónapokban Zelenszkij (és a Nyugat) retorikája felerősödött a nukleáris és atomfegyverekről, ezzel fokozva Putyin bizalmatlanságát és arra késztetve őt, hogy felbontsa a minszki megállapodást.
9. A médiára nem lehet támaszkodni, hogy beszámoljon arról, ami Ukrajnában történik. A COVID teljesítményük a bizonyíték arra, hogy nem tudnak mást tenni, csak hazudni. Szándékosan próbálják a nyugatiakat arra csábítani, hogy támogassák az eszkalációt.
10. Az USA, az EU és a NATO jólétet ígér az ukrán népnek, ha az melléjük áll, de a valóságban arra törekszenek, hogy az ukrán állampolgárokat ugyanannak a szabadságot elrabló és kulturálisan nyomasztó politikának a rabjává tegyék, ami tönkretette a ma már istentelen Nyugatot.
11. A Nyugatnak vissza kell térnie Krisztushoz és békés kapcsolatokra kell törekednie Oroszországgal, hogy minden ember harmóniában élhessen. Róma hallgat a világban elkövetett valódi bűnökről. Talán Isten Oroszországot fogja használni bástyaként a szekuláris Nyugat ellen.
Nem látok semmi olyat, amit oroszbarát beszédtémaként vagy Kreml-„propagandaként” Őexcellenciája írt volna. Ő egy határozottan ideológiamentes irányt jelölt ki, számos tényezőt figyelembe véve.
Megítélésem szerint írása nemcsak a - múltbeli és jelenlegi ukrán- vezetők viselkedésének (és korrupciójának), hanem az ukrán törvényhozóknak az elmúlt években folytatott kül- és belpolitikájának is szilárd megértéséről tanúskodik. Emellett józanul látja Európa, Ukrajna és Oroszország történetét és kapcsolatát, valamint azt, hogy a jelenlegi konfliktus hogyan illeszkedik a Nagy Újraindítás nagyobb céljaihoz és a nemzetközi elit jövőbeli terveihez.
Ha Őexcellenciája megkérdezte volna tőlem, hogy mit mondjon nyilatkozatában, mielőtt az nyomtatásba kerül, akkor megkértem volna, hogy néhány állításához fűzzön néhány további idézetet, valamint mondjon valami pasztorális dolgot az ukrán katolikusokról és arról, hogy együttérez velük és a konfliktus más ártatlan áldozataival. Arra is megkértem volna, hogy osszon meg több gondolatot Vlagyimir Putyin intézkedéseivel kapcsolatban. Talán ezt a jövőben meg fogja tenni.
Támadás váratlan helyekről
Őexcellenciája nyilatkozata nem talált kedvező fogadtatásra a hagyományos katolikus médiában és a közszereplők között. Nem kell megismételnem, hogy mit mondtak ezeken a helyeken. A legtöbb megjegyzésük megtalálható az interneten. Általánosságban szólva ezek nem többek homályos vádaskodásoknál és szeretetlen megjegyzéseknél, melyek nem tudnak meggyőző ellenérveket felhozni. Az egyetlen érdemi válasz, amit eddig láttam, ez Matt Fradd interjúja a Pints with Aquinas podcastjában Jason Charronnal, még ő is félreérti az érsek néhány megjegyzését. Végső soron a Viganò érsek elleni személyes támadások és gúnyos megjegyzések sokkal rosszabb fényt vetnek azokra, akik ezeket teszik, mint magára az érsekre, bármilyen személyes hibái is legyenek.
Az egyik lehetséges oka annak, hogy a katolikusok miért nem látják ezt a konfliktust annak, ami, az a mély állam tulajdonában lévő vállalati hírszolgáltatók befolyása. A nyugati csatornák évtizedek óta a hidegháború korabeli beszédtémákat ismételgetik, és csak akkor használják az „oligarchák” és „propaganda” kifejezéseket, amikor Oroszországról beszélnek. Ennek az a sajnálatos következménye, hogy sok amerikait elvakítanak a valóságtól, hogy ugyanezeket a kifejezéseket lehet használni olyan befolyásos üzletemberekre, mint Bill Gates, és olyan médiaszolgáltatókra, mint a CNN, a BBC és sok más. Az amerikaiak nagyjából azt sem képesek észrevenni, hogy az elmúlt évtizedekben az USA hány forradalomban, társadalmi viszályban és igazságtalan háborúban működött közre a „szabadság” terjesztésének álcája alatt. Túl sok katolikus gondolja azt, hogy csak Oroszország a gonosz és az USA pedig a jó, pedig a valóságban a dolgok ennél sokkal bonyolultabbak.
Trump elnök maga képes volt átlátni a média hazugságain. Egy 2017-es Bill O'Reillynek adott interjúban Trumpot arról kérdezték, hogyan tudna együttműködni Putyinnal, akit O'Reilly „gyilkosnak” nevezett. Trump azonnal így válaszolt: „Sok gyilkos van. Mi van, azt hiszi, hogy az országunk olyan ártatlan?... nézze meg, mit tettünk.... [van] egy csomó gyilkos körülöttünk, higgye el nekem.” Nem arról van-e szó, hogy Viganò érsek bizonyos értelemben ugyanezt mondja, de az ukrán-orosz konfliktusra vonatkozóan? És Trump elnökhöz hasonlóan nem ezért rágalmazzák őt is kritikusai, mint Putyin-támogatót?
A dolgokat olyannak látni, mint amilyenek, ez a Szentlélek ajándéka
Egy másik említésre méltó pont az, ahogyan Viganò elemzése szorosan egybecseng sok fősodorbeli konzervatív újságíró nézeteivel. A Columbia Bugle, Pedro Gonzalez (Chronicles), Raheem Kassam (The National Pulse) és Jack Posobiec (Human Events) felbecsülhetetlen értékű tudósításokat nyújtanak az ukrán-orosz konfliktusról. Mindannyian díjat érdemelnek a nyugati média korrupciójának leleplezéséért. Fontos szerepet játszottak abban is, hogy elmagyarázzák, hogyan sürgetik a neokonzervatívok, a mély állam szereplői és a Nagy Újraindítás vezetői a háborút Ukrajnában.
És mégis, amikor Viganò érsek az övékhez hasonló kijelentéseket tesz, a katolikusok „összeesküvés-elméletgyártónak” nevezik őt. Kíváncsi vagyok, hogy egyes tradicionalisták hogyan egyeztetik össze Viganò érsek alacsony megítélését a rajongásukkal, mondjuk XIII. Leó iránt, egy pápa, aki 1884-ben egy egész enciklikát írt arról, hogy a globális szabadkőművesség hogyan próbálja a világot az ördög útjaira terelni. Vajon kinevették volna őt, és „összeesküvés-elméletgyártónak” nevezték volna, ha akkoriban élt volna? Ha nem, akkor mi készteti őket arra, hogy ma ilyeneket mondjanak az érsekről? A Szentlélek megadja nekünk a szükséges kegyelmet, hogy átlássuk az ördög által épített hazugságbirodalmat. Ha a COVID tanított nekünk valamit, akkor azt, hogy a gonosz emberek nemcsak az Egyház, hanem az egész világ pusztulását tervezik, és hogy az „összeesküvés-elmélet” kifejezés már tényleg nem egy hatékony rágalom. A legtöbbször ez egy összeesküvés ténye.
A katolikusok természetesen teljesen szabadok, hogy ne értsenek egyet Viganò érsek elemzésével, de ha úgy döntenek, hogy ő téved, és nyilvánosságra hozzák saját nézeteiket, akkor legalább érdemi kritikát kellene megfogalmazniuk az ő kijelentésével kapcsolatban, és nem kellene olyan gyorsan és lazán eltörölni őt. Emellett alázatosan imádkozhatnának, hogy vajon Őexcellenciáját nem azért küldte-e Isten pontosan ezért, hogy rávegyen bennünket, hogy átlássunk a sok hazugságon, ami a világban terjed. A magam részéről támogatom Viganò érsek nyilatkozatát, és várom a napot, amikor az egész Egyház így tesz.
A cikk angol nyelven
