Megtilthatják-e a püspökök vagy a papok a nyelvre áldozást?

Szívesen, de megvolt már korábban is itt:

Pánik és rettegés, vagy ébrenlét és bizalom a Gondviselőben?

A szükséges megjegyzésekkel:
„1. Amíg pedig lehetőségünk van, akárcsak kézbe áldoznunk, tegyük bátran!
2. Ha Jézus az utolsó vacsorán a tanítványait kézbe áldoztatta, nekünk sem kell ettől a módtól megtartóztatnunk magunkat!”

Nm. Ft. Püspök Úr! Sajnos a fenti idézetben a szétdobáló kétszeres becsúszószerelésének áldozata lett, ezért az érvelése súlyosan téves!

1. Egyrészt, a kézbe áldoztatás önmagában súlyos visszaélésekre ad lehetőséget, és egyenesen ördögi dolog a járványra fogni ennek javallását, mintha nyelvre áldozni nem volna ugyanúgy lehetőség! Másrészt, kórtani tény, hogy a külvilágból érkező áldozó kezein sokkal inkább terjedhet esetleges fertőzés, mint a higiéniára vigyázó áldoztató pap kezein, aki a sekrestyéből kijövetele előtt tisztítószereket használhatott! Ja, hogy a pap kezei felszenteltek, szemben a „rendkívüli” áldoztatókkal, és eleve a pap személye által maga Jézus Krisztus Örök Főpap áldoztat, az ugye a modernista szemináriumokon oktatott papság teológiájában már nem lényeges!?
2. Egyrészt, Jézus az Utolsó Vacsorán nem a világi Krisztus-hívőket áldoztatta kézbe, hanem az Apostolokat, akiknek Nm. Ft. Püspök Úr utódja, tehát saját személyéből és Apostol-utód mivoltából adódóan tudnia kell, hogy mi a különbség!!! Másrészt, akár tételesen állítani akár burkoltan sugallni, hogy a Szent Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Jézus Krisztus valóságos Isten közvetíthet betegséget, gyalázatos blaszfémia, kőkemény hitetlenség és vaskos materializmus! Esetleg számít-e az is, hogy a papság szentségén túl Nm. Ft. Püspök Úrnak az egyházkormányzati megbízatásából adódóan helyesen kell vezetnie a híveket, és semmiképpen félrevezetnie?!
A legméltatlanabb gör. kat. áldozópap…