Viganò érsek: irány az anarcho-vakantizmus?
Ez a cikk az I. rész folytatása: „Strickland, Schneider és Viganò püspök: néhány lényeges pont”
Carlo Maria Viganò érsek Ferenc pápára utalva gyakran nevezte őt a „Santa Marta bérlőjének”, utalva arra, hogy nem ismeri el őt Krisztus helytartójának, akit kötelező tisztelni. Mégis csak 2023 utolsó hónapjaiban fejtette ki álláspontját kellő világossággal.
Különösen a 2023. október 1-i Katolikus Identitás Konferencia számára készített videós hozzászólásában, melyet a szervezők nem adtak le, de ő maga tette közzé, Viganò érsek arról beszélt, hogy „konszenzus hiba” van, amely érvénytelenítené Ferenc pápa kormányzását. A konszenzus hibája abban állna, hogy a pápa külsőleg elfogadta a megválasztását anélkül, hogy az egyház javát akarná előmozdítani. Ez állítólag „Bergoglio viselkedésében mutatkozik meg, amely kirívóan és következetesen katolikusellenes, és a pápaság lényegét tekintve heterogén. Nincs olyan cselekedete ennek az embernek, amelyben ne lenne kirívóan benne a szakítás levegője az Egyház gyakorlatával és tanítóhivatalával szemben”.
Akinek nem áll szándékában az Egyház javát előmozdítani, az nem lehet igazi pápa, még akkor sem, ha ténylegesen el is foglalja a pápai trónt. Jorge Mario Bergoglio soha nem nyilatkozott szándékáról, de „melyik összeesküvő lenne olyan naiv, aki rosszindulatúan cselekszik azért, hogy egy hivatalba lépjen, hogy megmagyarázza azoknak, akiknek meg kell őt választaniuk, hogy azért akar pápa lenni, hogy Isten és az Egyház ellenségeinek parancsait végrehajtsa?” ... A mens rea [bűnös elme] éppen a megtévesztés, a színlelés, a hazugság alkalmazása, a bosszantó ellenfelek delegitimizálása és a veszélyes ellenfelek kiiktatása.”
Viganò érsek azonban elhatárolódik azoktól, akik szerint a pápai szék jelenleg XVI. Benedek lemondásának érvénytelensége vagy Ferenc pápa megválasztásának érvénytelensége miatt üres. Szerinte a széket egy bitorló foglalja el, aki nem pápa, mivel nyilvánvalóan ártani akar az Egyháznak.
Egy későbbi, november 9-i nyilatkozatában Vigano érsek megerősítette:
"Inimicus Ecclesiæ [az egyház ellensége], mondtam a Bergoglio helytelen beleegyezéséről szóló beszédemben. Egy ellenség, aki következetesen és előre megfontoltan cselekszik, és pontosan az ellenkezőjét hajtja végre annak, amit Krisztus helytartójától és az Apostolok Fejedelmének utódjától várnak. ... [De] ha az a személy, aki 'pápaként' gyakorolja tekintélyét, és Krisztus tekintélyével szemben teszi ezt, hogyan tekinthető Krisztus helytartójának?”
Összefoglalva: Viganò érsek elismeri, hogy Ferenc ténylegesen elfoglalja Péter trónját, és ezért tagadja, hogy maga szedevakantista lenne, de ugyanakkor meggyőződése, hogy [ő] formálisan nem pápa, mert hiányzik belőle az a szándék, hogy az Egyház javát megvalósítsa, ami a pápaság formáját - lényegét - alkotja.
Ez a tézis nem új és nem is eredeti, hiszen Cassiciacum Thesis néven dolgozta ki VI. Pálra (1897-1978) és utódaira hivatkozva P. Guérard des Lauriers (1898-1988) dominikánus teológus, aki 1969-ben részt vett a Novus Ordo Missae rövid kritikai tanulmányának kidolgozásában, melyet Bacci és Ottaviani bíborosok írtak alá. Álláspontját a nizzai Saint Herménégilde Egyesület által kiadott Cahiers de Cassiciacum első számában (1979. május) és az azt követő számokban fejtette ki.
Guérard des Lauriers atya nem tagadta, hogy VI. Pál ténylegesen pápa volt; azt tagadta, hogy formálisan volt az, vagyis hogy joga volt az Egyház kormányzására, mert tekintélyének „nem volt meg a szokásos célja az isteni jó megvalósítása” (Cahiers de Cassiciacum, im. 76. o.). Montini bíboros és utódai magisztériumi és kormányzó aktusai tehát érvénytelenek voltak, legalábbis 1965. december 7-től, a vallásszabadságról szóló Dignitatis Humanae zsinati nyilatkozat kihirdetésével, melyet a korábbi tanítóhivatali nyilatkozattal ellentétesnek tekintettek. 1981-ben Guérard des Lauriers-t pápai felhatalmazás nélkül szentelte püspökké Pierre Martin Ngo Dinh Thuc (1897-1984) vietnami érsek, akit 1983-ban exkommunikáltak, de halála előtt további három püspököt szentelt fel.
Olaszországban a Cassiciacum tézist 1985-ben a Szent X. Pius Társaságból kilépők egy csoportja vette át, akik megalapították a Mater Boni Consilii Intézetet. Aldo Maria Valli blogjának október 21-i bejegyzésében ennek az intézetnek az elöljárója, Fr. Francesco Ricossa - aki negyven évvel később sem adta fel álláspontját - kijelentette:
„Figyelemre méltó és dicséretes, hogy Viganò érsek - bár anélkül, hogy Guérard des Lauriers atya tézisét idézte volna, és talán nem is gondolt rá - többé-kevésbé ugyanerre a következtetésre jutott, nevezetesen, hogy az akadály, amely megakadályozza, hogy Bergoglio valódi pápa legyen, nem annyira az érvénytelen választás (ahogyan azt a szedevakantisták és a XVI. Benedek lemondásának érvénytelenségének szószólói állítják), mint inkább a helytelen beleegyezés az elfogadáshoz, ahogyan azt Guérard atya nyomán a Cassiciacum-tézis hívei mindig is gondolták.”
A Cassiciacum-tézist még 1979-ben Jean Madiran (1920-2013) francia író cáfolta meg hatásosan. Az Itinéraires című folyóirat 1980. áprilisi számában megjelent ’La thèse de Cassiciacum’ című cikkében (242. szám, 78-95. oldal) Madiran megjegyezte, hogy Guérard des Lauriers tézise a VI. Pál által végrehajtott cselekedetek megfigyeléséből indult ki, hogy induktív érveléssel arra a következtetésre jusson, hogy szokásosan hiányzott belőle az egyház javának megvalósítására irányuló szándék. Hiányoztak azonban azok a tények, amelyek azt bizonyítják, hogy VI. Pál nemcsak sokszor eltért az Egyház javától, hanem szokásosan híján volt annak a szándéknak, hogy ezt a jót előmozdítsa. „Az indokolatlanul megfogalmazott következtetés nem következtetés; az állítólagos bizonyíték nem bizonyító erejű; az állítólagos tézis nem más, mint hipotézis.” (Madiran, La thèse de Cassiciacum, im. 84. o.)
Ma ugyanezzel az induktív érveléssel Viganò érsek azt állítja, hogy Ferenc pápát az a vágy mozgatja, hogy a rosszat és ne a jót hozza el az egyháznak. Egy átfogó történelmi értékelés természetesen arra a következtetésre juthat, hogy Ferenc pápa pontifikátusa eddig katasztrofális volt, de azt, hogy hiányzik belőle az Egyház javának előidézésére irányuló „szokásos szándék”, nem lehet egyszerűen állítani, ezt bizonyítani kell. Az erkölcsteológusok különbséget tesznek a cselekedetek külső, vagyis objektív célja (finis operis) és a szubjektív szándék (finis operantis) között, amely eltérhet az objektív céltól. Például adhatunk alamizsnát olyan céllal is, amely különbözik attól, hogy a rászorulókon segítsünk.
Nos, Ferenc pápa számos szavát vagy cselekedetét el lehet különíteni, és ki lehet mutatni, hogy objektíve nem a lelkek javára irányulnak. De mivel pontifikátusának vannak más cselekedetei is, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a jellemzőkkel (például a Szent József év 2020. december 8-i meghirdetése), be kellene bizonyítani, hogy Ferenc pápa szubjektív szándéka még ezen cselekedetek végrehajtása során is az volt, hogy az Egyháznak kárt okozzon. De hogyan tudja Viganò érsek bizonyítani, hogy az a cél, melyre az alany, Ferenc, a szándéka révén hajlik, szokásosan az, hogy „következetesen és előre megfontoltan cselekszik, és pontosan az ellenkezőjét hajtja végre annak, amit Krisztus a helytartójától és az apostolok fejedelmének utódjától elvár?” A hiba az, ahogyan gyakran előfordul, hogy egy hipotézisnek a tézis értékét tulajdonítjuk. De a gondolkodás zavara szakadékot nyithat a tények szintjén.
Nem csupán az Egyház láthatóságának feloldásáról van szó. Úgy tűnik, hogy Viganò érsek az ’Inimicus Ecclesiae’-vel szembeni földalatti ellenállás hálózatát hozza létre, titokban felszentelve néhány papot, és talán néhány püspököt (hogy a „vándorló” klerikusok azon megfoghatatlan ködébe tartozzanak, amely sajnos folyamatosan növekszik), ráadásul anélkül, hogy felszentelésüket bizonyítani tudnák, legalábbis addig, amíg elő nem jönnek a rejtekhelyükről. Ebben a tekintetben Viganò érsek „hálózata” olyan struktúra, amelyet inkább „anarcho-vakantistaként”, mint szedevakantistaként lehetne meghatározni. Egy vallási anarcho-vakantizmus, amely párhuzamos azzal az „antiglobalista szövetséggel”, melyre maga Viganò is hivatkozik a mély állam és a „mély egyház” elleni harcban. Néhányan azok közül, akik válaszoltak az ő felhívására, kezdik kinyitni a szemüket, de sajnos a kár már megtörtént, és imádkozni kell, hogy az isteni Gondviselés bölcs és irgalmas keze orvosolja ezt.
Forrás angol nyelven
