Rotary és Lions: két kvázi szabadkőműves társaság
Az első olaszországi Rotary Club 1923. november 20-án alakult meg a COVA étteremben Milánóban, a városban, amely később az ország gazdasági fővárosává vált. Az alapító azonban nem olasz volt, hanem Sir James Henderson[1], egy angol és fasiszta szimpatizáns, aki akkoriban Olaszországban élt. Henderson 1932-ben a Coats ügyvezető igazgatója lett[2], és rendszeresen látták őt Benito Mussolini diktátorral vacsorázni[3]; azt is tudjuk, hogy Henderson a Duce rémuralma idején számos üzletet kötött a fasiszta párttal[4].
Az Olasz Rotary egy elitista és arisztokrata szervezet volt, amelyben olyan prominens olasz üzletemberek voltak tagok, mint Motta, Pirelli és Borletti. Milánó után a Rotary Club Genovába, a piemonti régióba, majd az egész olasz félszigetre kiterjedt. Ekkorra a neves tagok listáján már Giovanni Agnelli, Marzotto, Giovanni Treccani, Guglielmo Marconi és III. Vittorio Emanuele olasz király is szerepelt, aki tiszteletbeli tag volt.
Nem kell azonban egy közel százéves vitára visszautalni, hogy megmutassuk, hogy Olaszországban szimbiózis volt a Rotary, a Lions és a szabadkőművesek között. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy nem más, mint Giordano Gamberini[5], az Olasz Nagy Orient korábbi nagymestere – aki a Hiram című szabadkőműves folyóirat 1981. februári számának 5. oldalán kijelentette, hogy a két szolgáltató társaság szabadkőműves társaság.
Valóban, a Lions Club alapítója, Melvin Jones a chicagói „Garden City” N.141-es Chicago szabadkőműves páholy tiszteletreméltó mestere volt. Még később ő lett a Lions főtitkára és pénztárosa, valamint a klub magazinjának szerkesztője.
A Lions első, 1918-as logója még a nagy L betűt (a négyzet szimbólumhoz hasonlóan) és az iránytűt is megjelenítette, amelyek mind szabadkőműves eredetűek és értelmezésűek. A Rotary, a Lions Clubok és a szabadkőművesség közötti legfőbb különbség az ezoterikus tanítás hiánya; egyébként lényegében „szabadkőművesség kötény nélkül[6]”.
Az N. 415-ös Rotary Páholy, amelynek huszonkilenc alapítója egyben egy londoni Rotary Club tagja is volt, 1920-ban kapta meg a szabadalmat Anglia Egyesült Nagypáholyától. A páholy túlélte az idők próbáját, és ma a Great Queen Street-i Freemasons Hallban találkozik.
A Lions, a Rotary Clubok és más társaságok, mint például a Fabian, amelynek történetének elolvasására meghívtam Önöket, a jótékonyság álarca alatt azonban egyértelmű elitista, sőt néha baljós szándékot rejtegetnek. Vilfredo Pareto[7] olasz szociológus és filozófus korábban arra figyelmeztetett, hogy „egy közösséget mindig egy elit irányít, még akkor is, ha látszólag demokratikus alkotmánya van.”
Az olasz marxista gondolkodó, Antonio Gramsci[8] azt gyanította, hogy a Rotary és a Lions még a szabadkőművességnél is nagyobb veszélyt jelent civilizációnkra. Úgy vélte, hogy a két szolgáltató társaságnak kapitalista mátrixú, míg az utóbbi csak az antiklerikalizmus, a laicizmus és a demokrácia kispolgári támogatóiból állt.
Az olasz Rotary mindig is a társadalom felső rétegét vonzotta. Vegyük például Mike Hancockot, Anglia egészségügyi miniszterét a Covid-járvány korai szakaszában. Ő azután emelkedett fel a politikai ranglétrán, hogy Rotary Clubjának elnökeként tevékenykedett, mellyel a jelek szerint szoros kapcsolatokat ápol.
Sőt, az összeférhetetlenségre vonatkozó állítások miatt még mindig vizsgálják az olyan cégek és a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) között közötti kereskedelmi szerződéseket, melyekben családi részesedése volt, amelyek az ő felelősségi körébe tartoztak.
Tekintettel azonban arra, hogy a globális politikai „szereposztás” nyilvánvalóan elvesztette integritását, valamint a szégyenérzetet, biztos vagyok benne, hogy ez a helyzet világszerte megismétlődött.
A „The Rotary in a Changing World” (Róma, 1975) című könyv arról számol be, hogy az említett év egyik római Rotary találkozóján az akkori olasz miniszterelnök, Giulio Andreotti előtt tartott beszédében A. Alexandri, a Rotary Club elnöke kristálytisztán világossá tette, hogy kinek kell alakítania az ország politikáját, mondván „találkozóinkon az ország vezető rétegének nagy része ott ül.”
A Rotary Club hisz annak a tisztán kapitalista felfogásnak a terjesztésében, hogy az iparnak és a kereskedelemnek a profit maximalizálására kell törekednie, mielőtt a lakosságnak nyújtott humanitárius segítségre és szolgáltatásokra bármilyen figyelmet fordítana.
Gramsci arra figyelmeztetett, hogy a Rotary és a Lions Clubok okkult központokká próbálnak fejlődni, melyek minden más hasonló szervezetet uralnak. Szerencsére ez eddig hamis jóslatnak bizonyult, de a P2 (Propaganda Due rövidítése) Szabadkőműves Titkos Páholy jelenléte és tevékenysége Olaszországban az 1980-as években bizonyíték arra, hogy valóban kísérletet tettek ennek a felsőbbrendűségnek az elérésére.
Bár keménynek tűnhet a Rotary és a Lions delegitimálása, ez a két társaság, amelyeket mindkettőt üzletemberek terveztek és alapítottak a világ legkapitalistább országában, Amerikában, olyan hatalmi központok, amelyek talán nem teljesen illegálisak, de nem egyértelműek.
Ha belegondolok, hogy a Rotary Club mottója: „Az profitál a legtöbbet, aki jól szolgál”, nem tehetek róla, de egy kicsit ideges vagyok. A történelem bebizonyította, hogy a káoszt azért okozzák, hogy néhány kiválasztott „zavaros vizeken halászhasson” az anyagi haszon és a hatalom érdekében.
Csak az idő mutatja meg, hogy az emberiség ezúttal főnixként támad-e fel a hamvaiból, vagy sötét erők fogják leigázni.
Imádkozom a gyermekeimért és az ő utódaikért egy olyan világban, amely nem tanul a múlt hibáiból. Sirbelius (22.2.20)
Híres rotaristák
Douglas MacArthur tábornok, USA
Augusto Pinochet tábornok, Chile egykori diktátora
Prescott Bush, USA
Neville Chamberlain, az Egyesült Királyság volt miniszterelnöke
George W. Bush, az USA volt elnöke, a washingtoni Rotary Club tiszteletbeli tagja
Ranieri monacói herceg
Silvio Berlusconi – üzletember és volt olasz miniszterelnök
Umberto Agnelli – a FIAT autógyártó volt vezérigazgatója
Leopoldo Pirelli – üzletember
Gugliemo Marconi – tudós
John F. Kennedy – az USA volt elnöke
Sir Winston Churchill, korábbi brit miniszterelnök
Walt Disney
Thomas A. Edison, feltaláló
Edward, Windsor hercege
Dwight D. Eisenhower, az USA korábbi elnöke
Ronald W. Reagan, az USA korábbi elnöke
Franklin D. Roosevelt, az USA korábbi elnöke
Margaret Thatcher, korábbi brit miniszterelnök
FORRÁSOK
“Un giudizio di Gramsci sulle lobby”, írta Enrico Bernard, megjelent a Paese Sera című napilap 1981.11.11.11-i számában, 5. oldal.
“Momowo. Női tervezők, kézművesek, építészek és mérnökök 1915 és 1945 között” – szerkesztette Marjan Groot, Helena Seražin, Emilia Maria Garda, Caterina Franchini.
“Rotary, il Club della Paramassoneria” írta Alberto Fossadri – ROTARY, il club della paraMassoneria
-Storia della Massoneria Italiana dalle origini ai giorni nostri – Aldo A. Mola
-rotarynovafeltria.it/Royary/rotarianifamosi.html
“Il capitalismo dopo il Coronavirus” – Maria Rita Pierleoni, 2020.5.31. – Rivista Economia e Politica
Forrás angol nyelven
-----------
[1] James Henderson 1879. január 13-án született Fort Thomasban, Arizona, USA; 1961. június 1-jén halt meg Flossmore-ban, Illinois, USA.
[2] Textil- és ruhagyártó
[3] született 1883. július 29-én ia di Predappio, Forli, Olaszországban. A Nemzeti Fasiszta Párt vezetője és Olaszország egykori diktátora. 1945. április 28-án az olaszországi Comói-tó közelében kivégzőosztaggal kivégezték.
[4] Hefferman, “Stitch Kings” 97-120. o. Henderson volt az egyetlen nem katolikus, aki valaha is megkapta a legmagasabb pápai kitüntetést.
[5] 1915. június 23-án született Ravennában, Olaszországban, és 2003. június 29-én halt meg Ravennában. Arról is emlékeznek rá, hogy “pártfogolta” Licio Gellit, aki a P2 titkos szabadkőműves páholy mesterévé emelkedett. Gamberini 1937-ben lett szabadkőműves, és 1961-ben emelték nagymesterré. Ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be.
[6] Melvin Jones saját szavaival jellemezte a Lions Clubot.
[7] Vilfredo Federico Damaso Pareto. Született Párizsban 1848.7.15-én, meghalt a svájci Celignyben 1923.8.1923.8-án.
[8] Antonio Francesco Gramsci, született: 1891. január 22., Ales, Szardínia, Olaszország, meghalt: 1937. április 27. Róma, Olaszország. Olasz marxista filozófus és kommunista politikus.
