Katolikus-ellenes tartalom vagy szerző népszerűsítése – Régóta belefér?

Egy másik cikk kapcsán felmerült a kérdés, hogy vajon van-e hírértéke annak, ha egy magyarországi püspök (esetünkben Székely János) protestáns (és/vagy szabadkőműves) személy(eke)t méltat, illetve idéz ünnepi interjúja nyitányaként. Elintézhetjük-e mindezt egy vállrándítással, mondván, az Egyházat már a II. vatikáni zsinat által „szétprotestantizálták” – nincs új a nap alatt.

Nos, lássuk, hogyan fogalmaz egy II. vatikáni zsinat utáni, 1991-ben éppen a szóban forgó püspök atya egyik elődje, Dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök által jóváhagyott népénekeskönyv (Hozsanna!) szentgyónáshoz szánt lelkitükrének vonatkozó része:

Kételkedtem-e szándékkal hitigazságban? Szívesen hallgattam-e hitellenes beszédet? Olvastam-e hitellenes könyvet, lapot vagy más írást? Van-e ilyen birtokomban? Beszéltem-e hitem ellen? Szégyelltem-e hitemet megvallani, pl. keresztet vetni, templom előtt kalapot emelni, templomban letérdelni, társalgás közben megtámadott hitemnek védelmére kelni?

Micsoda különbség! Jól kiérződik e sorokból katolikus hitünk féltő őrzésének vágya, sőt parancsa.
De ha a hitellenes tartalom fogyasztása (sőt, birtoklása) is tiltott, a népszerűsítése hogy ne lenne az?

Vajon várhatunk-e az idézett műhöz hasonló – katolikus – gyümölcsöket a kései utód (Székely János) püspökségétől?

Nem inkább „Ferenc pápa” „testvériségének” aprópénzre váltása az általa kinevezett püspök ezen megnyilvánulása (ahol minden „hívő” testvér – vallástól függetlenül)?