Strickland, Schneider és Viganò püspök: néhány lényeges pont
Szerző: Roberto de Mattei | 2023. november 29.
2023. november 11-én a Szentszék bejelentette, hogy Ferenc pápa eltávolította Joseph E. Strickland püspököt az egyesült államokbeli Tyler egyházmegye lelkipásztori kormányzása alól, és Joe Vásquez austini püspököt nevezte ki a most megüresedett egyházmegye apostoli adminisztrátorává. Az eltávolítás fő okaként az Egyesült Államok többi püspökével való közösség hiányát tartják számon. Nos, ha Strickland püspök hozzáállása "megosztónak" tűnt a Szentszék számára, az azért van, mert a tyleri püspök nagy érdeme, hogy nem hallgatott az egyház mély válságáról. Nem volt "néma kutya, amely nem tudott ugatni" (Iz 56,11), mint azok a hűtlen pásztorok, akikről a Szentírás beszél.
Néhány nappal eltávolítása előtt Strickland püspök saját kezdeményezésére kapott egy lemondási kérelmet, ahogyan az már bevett szokássá vált. Az amerikai püspök, mivel igazságtalannak tartotta eltávolításának okait, elutasította a lemondást. Jogában állt, és jól tette, hogy élt ezzel a jogával. Ugyanígy tett a tiszteletreméltó Mindszenty József (1892-1975) is, akit 1973-ban mentettek fel Magyarország prímási tisztségéből, mert nem volt hajlandó támogatni VI. Pál Ostpolitik irányvonalát.
Strickland mégis elismerte Ferenc pápa tekintélyét, és nem volt hajlandó követni azoknak az amerikai konzervatívoknak és/vagy tradicionalistáknak a tanácsát, akik arra buzdították, hogy szegüljön szembe a pápa döntésével. Ezek a rossz tanácsadók bizonyítják, hogy nem ismerik az Első Vatikáni Zsinat hitcikkelyét:
"[M]i tanítjuk és kijelentjük, hogy Urunk kijelölése által a római egyház rendelkezik a rendes hatalom felsőbbrendűségével minden más egyház felett, és hogy a római pápának ez a valóban püspöki joghatósági hatalma közvetlen, amelynek mindenki, bármilyen rítusú és méltóságú, mind a pásztorok, mind a hívek, egyénileg és közösen, a hierarchikus alávetettség és az igaz engedelmesség kötelessége által kötelesek alávetni magukat nemcsak a hit és erkölcs dolgaiban, hanem azokban is, amelyek az egyház fegyelméhez és kormányzásához tartoznak az egész világon. "
Pastor aeternus, 3. fejezet
A Can. 331. pontja a jelenleg hatályos Egyházi Törvénykönyvben, az I. Vatikáni Zsinat hitdogmájával összhangban, kimondja, hogy "hivatalánál fogva [a pápa] legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalommal rendelkezik az Egyházban, amelyet mindig szabadon gyakorolhat". És teheti. A 333. § 3. bekezdése megállapítja, hogy "a római pápa ítélete vagy rendelete ellen fellebbezés vagy jogorvoslat nem megengedett".
A pápa hatalmát természetesen korlátozza az isteni és a természeti törvény. Ha a pápa olyan követelményt írna elő, amely sérti ezt a törvényt, az ellenállás kötelező lenne, azon az elven, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embereknek (ApCsel 5,29). Amikor azonban a pápa az egyház fegyelmét és kormányzását érintő döntéseket hoz anélkül, hogy közvetlenül áthágná az isteni és természeti törvényt, akkor nem az ellenállás, hanem az engedelmesség kötelező, még akkor is, ha a parancs igazságtalan - vagy igazságtalannak tűnhet.
Ha a pápától nem lehet megtagadni a jogot, hogy bármely prelátust elbocsásson, az általa legmegfelelőbbnek ítélt okokból, akkor senki sem veheti el a hívektől, legyenek azok papok vagy laikusok, azt a jogot, hogy racionális lényként (még a keresztségükből eredő jog előtt) kérdéseket tegyenek fel, akár nyilvánosan is, az elbocsátások okairól. Strickland püspök, a katolikus teológiával és az egyházjoggal összhangban, örvendetes megfogalmazásban foglalta össze álláspontját: "A pápának megvan a hatalma arra, hogy eltávolítson, de én püspök maradok és az apostolok utóda". E szavakkal Strickland püspök megmutatja, hogy jól ismeri a hagyományos különbséget a potestas iurisdictionis, azaz az egyház kormányzására vonatkozó hatalom, és a potestas ordinis, azaz az isteni kegyelem eszközeinek kiosztására vonatkozó hatalom között. Strickland püspök lényegében azt mondta, hogy Ferenc pápa eltávolíthatja őt hivatalából, de nem veheti el tőle a püspöki szentségi állapotát. Ez azt jelenti, hogy az apostolok utódaként nem vonul nyugdíjba, és továbbra is hirdeti az evangélium igazságát.
Athanasius Schneider, Asztana segédpüspöke az egyik leghitelesebb egyházi személyiség, aki kommentálta a Strickland-ügyet. Közöljük nyilatkozatának központi részét:
"Mindenki megérti, még ennek a hitvalló püspöknek a deklarált ellenségei is, hogy az ellene felhozott vádak végső soron alaptalanok és aránytalanok, és csupán üdvözlendő lehetőségként használták fel ezeket arra, hogy elhallgattassanak egy kellemetlen prófétai hangot az Egyházon belül. ... Az áldozat, amelyet Urunk kért Strickland püspöktől, hozzon bőséges lelki gyümölcsöt az idők és az örökkévalóság számára."
Schneider püspök álláspontja nem különbözik Strickland püspökétől: a pápai tekintély elismerése, az igazságtalanság elítélése, az imához való folyamodás. Ugyanez a Schneider püspök 2023. szeptember 20-án, elhatárolódva egy bizonyos szedevakantizmustól, amely egyre inkább elterjedőben van, kijelentette:
"Nincs felhatalmazás arra, hogy egy megválasztott és általánosan elfogadott pápát érvénytelen pápának nyilvánítsunk vagy tekintsünk. Az Egyház állandó gyakorlata nyilvánvalóvá teszi, hogy még egy érvénytelen választás esetén is ez az érvénytelen választás de facto orvosolható azáltal, hogy az újonnan megválasztottat a bíborosok és püspökök túlnyomó többsége által általánosan elfogadják. Még egy eretnek pápa esetében sincs olyan testület az Egyházon belül, amely eretnekség miatt leváltottnak nyilvánítaná, és nem veszíti el hivatalát automatikusan."
Schneider püspök Szent Liguori Alfonz, Billot bíboros és a római teológiai iskola tanítását követi, amely szerint az az igazi pápa, akit általánosan elfogadnak pápának, mert ha az egész Egyház egy hamis pápához kötődne, akkor egy hamis hitelvhez tartaná magát.
Ezt a tanítást nem osztja Carlo Maria Viganò érsek, aki nemrég bírálta Schneider püspököt ebben a kérdésben. A figyelmes érdeklődők 2020 óta figyelhették az Egyesült Államok egykori pápai nunciusának az egyre radikálisabb álláspontok felé csúszását. Egy október 1-jén közzétett konferencián Viganò érsek egyértelművé tette álláspontját, amikor kifejezte meggyőződését, hogy Ferenc pápa a pápaságot a " konszenzus hiánya" miatt vesztette el, amikor elfogadta a választást. A konszenzus hiánya abból állna, hogy látszólag elfogadta a választást, de nem volt szándékában Krisztus helytartójaként az egyház javát előmozdítani. Ezért nem kellene őt törvényes pápának elfogadni.
Viganò érsek november 17-én megismételte tézisét a Twitteren közzétett bejegyzésében, amelyben kijelentette, hogy:
"[A] cselekedetek töretlen és következetes sorozata, amely kirívóan ellentétes azzal a céllal, amiért a pápaság létezik, nem a pápa emberi tévedhetőségét bizonyítja a kormányzati döntésekben (melyekben nem tévedhetetlenül segíti őt a Szentlélek, és ezért tévedhet), hanem azt az elszántságot, hogy a pápai tekintélyt és az azzal járó hatalmat felforgató célokra használja: ez magát a hatalmat nem csak az egyes cselekedetekben, hanem azokat összességében érvényteleníti, mert felfedi Bergoglio mens rea [bűntudati] állapotát és összeférhetetlenségét az általa betöltött tisztséggel. ... Pontosan ezt a pusztító forradalmi folyamatot, amelynek végzetes kimenetelét Bergoglióban látták, a Schneider püspökhöz hasonló konzervatívok nem akarják elismerni, azért sem, mert ez a jelenlegi helyzetért felelőssé tenné mindazokat a közelmúltbeli pápákat, akik ezt az előzményekben bátorították és meghatározták. Ezt nem úgy kell érteni, hogy osztom a szedevakantisták véleményét".
Viganò érsek fenntartja, hogy Jorge Mario Bergoglio nem pápa, de nem tartja magát "szedevakantistának". Álláspontja nem olyan durva, mint Alessandro Minutelláé, vagy olyan szokatlan, mint Andrea Cioncié, de nem is új és nem is eredeti. A téma megérdemli, hogy mélyrehatóan megvizsgáljuk, az Egyház érdekében a zűrzavar órájában.
Ezt a cikket követi a II. rész: "Viganò érsek: az anarcho-vakantizmus felé?" (hamarosan magyarul is).
Forrás angol nyelven
