Évekkel ezelőtt bementem egy antikváriumba, ahol a kezembe került az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Kongresszus albuma. Ott volt szervezés... Több százezres tömegek voltak Budapesten, akár manapság egy olimpián. Ekkor megkérdeztem a magyarországi testvéreket: hogyan lehetséges, hogy egy ilyen kegyelem után hat évvel, 500000 ezer magyar állampolgárt, zsidó származású embert bevagoníroztak és elküldték őket a halálba? Erre nem kaptam semmilyen konkrét választ, hanem csak védekező maszatolást. Szóval, aki kongresszusoktól és papoktól várja a változást, az téved. A változásnak a szívekben kell megtörténnie... A helyzet ma is hasonló: mivel nincs belátás, ezért az emberek visszatérnek a korábbi bűneikhez... A tegnap vármegye meg főispán, ma kicsinált tanárok meg orvosok, holnap egy új Horthy, és aztán... Semmi új nincs a nap alatt... De nem az Eucharisztiában rejtőző Úr a hibás ezért, hanem az önmagát bálványozó ember... Semmi új a nap alatt...
Ez már rég megkülönböztetés tárgya... Vajon a Szentlélek vezérli ezeket? Vajon Isten országát és az Egyházat szolgálják? Vagy netán arról van szó, hogy nyomatják az ocsmányságot, hogy minél több embert kiábrándítsanak az Egyházból és elfordítsanak Istentől. Az is nagyon árulkodó, hogy ez a hír, azon kívül, hogy nem olvasni való, nem is függ össze a Katolikus Egyházzal...
A Hittani Kongregáció meghalt. A tegnapi nap gyászos mérföldkő az egyhàz történelmében. Még soha nem volt olyan, hogy egy pápa nyilvánosan káromolta volna bíboros vagy esetleg pápa elődeit. Erkölcstelenséggel, ilyen metodusok alkalmazásaval vádolta meg hivatalos nyilatkozásban tiszteletre méltó, nagyméltóságú elődeit... Nagyon szomorú...
"mettodi immorali"... sajnos ez áll minden sajtóban... Ez tényleg erkölcstelennek minősítette minden bíboros és pápa elődjét, akik a HK élén doktrinális döntéseket hoztak... Le vagyok döbbenve... Ez a Hittani Kongregáció és a hitvédelem vége...
Az angol híradásban azt írja, jogy "questionable metods" vagyis "kérdéses módszerek". Nincs ott az erkölcstelen minősítés. Ezek szerint a szerkesztőnő saját fogalmazásáról van szó... Szerintem fel sem fogja annak a mondatnak a súlyát...
Bocsánat! Csak most vettem észre hogy kell alája írni... Már sok pappal találkoztam akik megkérdőjelezik a lelkiségek létjogosultságát. Az ilyenek azt gpndolják, hogy a kegyelem csakis általuk árad a hívekre és ki vannak akadva, amikor azt látják, hogy egyes világiak erőteljes karizmákkal rendelkeznek és hatékonyabban szolgálnak az Úr szőlősében, mint ők. Ezt nevezik klerikalizmusnak. A pap dolga elsősorban az oltár szolgálata, a szentségek kiszolgáltatása és a nyáj vezetése. Ezek mellett van rengeteg szolgálat, amit a világiak visznek végbe. Isten kegyelme által, a Szentlélek vezetésével, a keresztség és a bérmálás hatalmából, sok világi szorgoskodik az Úr szőlősében. Ezek hirdetik az evangéliumot, imádkoznak emberekért, krisztusi közösségeket hoznak létre, ahová újabb hivek csatlakozhatnak. Itt az emberek megtapasztalják az Úr jelenlétét és a Szentlélek erejét. Itt oldodik meg sok lelki probléma, itt történik sok lelki gyógyulás, hogy aztán a hívő nyitott szívvel és örömmel jusson fel a csúcsra, ami a szentmise és a szentáldozás. A lelkiségi közösség tűzhely, ahol lángra lobban az ember szíve és kohó, ahol a közösség véleménye alázatra tanít. Sajnos vannak személyes hibák is, meg eltorzulások, amelyek ennek a kincsnek ragyogását elhomályosítják. Hát ez van...
Valóban problematikus néhány katolikus karizmatikus közösség müködése, de erről csakis akkor beszélhetsz, ha azt belülről megismerted. Én 20 évig benne éltem és ismerem a problémákat. A hibáktól és személyektől függetlenül a mozgalom Istentől való és az emberek sok kegyelmet kapnak benne. Aztán aki megtermi gyümölcsét, az továbblép egy komolyabb lelkiségbe, mint például a máriás lelkiség, engesztelő, szabadító vagy gyógyító imaszolgálatok, stb...
Több szempontból is problematikus ez az utmutató: 1. A szöveg klerikális megközelítésű és mellőzi a reális laikus tapasztalatokat ( pl. Mijo Barada karizmái); 2. Kettősség látható: egyik felől a megkülönböztetés püspökökbe oltott isteni adomány, másfelől a kivizsgálás tudáson alapuló módszerek kérdése, amelyeket nem csak püspökök gyakorolnak, hanem kisegítő klerikálus személyzet is; 3. Az egész elméleten alapszik, nem személyes megtapasztaláson. Így, hogy is tudna valaki beszélni a nyelvek adományáról, akinek az nincs meg? Szent Pál úgy beszélt a nyelvek adományáról, hogy leginkább őneki volt meg ez az adomány. Persze, a legtöbb magánkinyilatkoztatás nem Istentől való. Ennek ellenére a szél ott fúj ahol akar. Láttam én már Sükösdön megtért embereket vagy Vassula vagy az MDM által... Az Úr ott is arat, ahol nem vet...
Erről van szó! Én is ezekről gondolkodtam a napokban. A COVID nem múlt el! Nem múlt el az egyházban sem. Nem feledhessük el hogyan zárták be a templomokat, hogyan bántak az Oltáriszentséggel és hogyan álltak mellénk a pandémia alatt. Nem felejtünk...
Ez angolul is, meg magyarul is egy nonkonformista ábrázolás. Egyébbként, ha jól utánanézünk a krokodil szimbolisztikájának, akkor láthatjuk, hogy az nem is áll olyan távol a keresztség szentségének értelmétől...
Sok jó gondolat van benne. Ugyanakkor a dolog sokkal összetettebb. Hogyan neveljük ma gyerekeinket, amikor az internet elrabolja őket tőlünk? Aztán ott van az a tapasztalat, hogy nem az apák élete, hanem az anyák és nagymamák imája esdi ki az utódok megtérését... Egy dolog az elmélet, aminek kellene lennie, és más dolog a gyakorlat, ami van...
Igazad van, de az ateista-materialista marxizmus a kevélység főbűnéből fakad, míg a gender a bujaság főbűnéből. A bűnök nem egyformák. Ami most megy végbe, az tán nem is árnyék, hanem sötét förtelem.
