Vajon meddig engedi meg az Úristen ezt a hitehagyást és gyalázatot Szent Péter székében? Erre még a legsötétebb évszázadokban sem volt példa, hogy a pápák a hit ellen cselekedjék. Erkölcsökben voltak óriás botrányok, de a hit alapjainak a megváltoztatásához egyik pápa sem nyúlt hozzá. Ezt csak az imával és böjttel lehet legyőzni. A XX. század második felétől betegesen igyekszik az …több
Vajon meddig engedi meg az Úristen ezt a hitehagyást és gyalázatot Szent Péter székében? Erre még a legsötétebb évszázadokban sem volt példa, hogy a pápák a hit ellen cselekedjék. Erkölcsökben voltak óriás botrányok, de a hit alapjainak a megváltoztatásához egyik pápa sem nyúlt hozzá. Ezt csak az imával és böjttel lehet legyőzni. A XX. század második felétől betegesen igyekszik az Egyház vezetése a világhoz igazodni, hibákért, bűnökért bocsánatot kérni, ami persze a bocsánatkérésre vonatkozólak időnként helyes és szükséges. Ez akkor lenne igazán jó, ha az evangélium szerzőjéhez Jézus Krisztushoz, személyéhez, tanításához való töredelmes visszatérés lenne, nem pedig a világhoz való megtérés. Nem tudom milyen nyomás nehezedhet a mai Szentatyára, vagy természetében ilyen gondolkodású, bízom benne, hogy nem, de ha nem tudja a terhet, Krisztus keresztjeként hordozni, akkor jobb ha egy kolostorba elvonul imádkozni, böjtölni az Egyházért, hogy ne váljon a Gonosz kezében eszközzé, hanem lemondva a hatalomról a legnagyobb szolgálatot tenni, engesztelni. a Szentlélek adjon neki erőt erre, hogy az Egyház krisztusi maradjon, legyen csak az ellentmondás jele a világban, aki állandóan int, figyelmeztet, tanít, bátorít és az igazságot, az Egyetlen Igazságot Krisztust hirdeti. Segítsék égi közben járásukkal a Szent Pápák ebben a munkájában, és legyen végre olyan Szentatya, aki vállalva az üldözést, szenvedést Krisztust hirdesse, mint egyetlen Üdvözítőt.
